2013. szeptember 16., hétfő

Első ízében


Még sosem ennyire tisztán.

Az első olyan, hogy nem is igazán tudod mi történik, csak érzel valami idegen dolgot. Odabent. Mélyen. Halványan sajog, ahogy felismered.

Olyan ismerős ez, olyan megnyugtató, de valahol rosszat jelent.

Készülsz kétségbe esni, kapkodni, gondolkodni. Gondolkodni, gondolkodni, gondolkodni. Talán most már elég közel van, hogy megírd. Elég közel, hogy felkavarjon, hogy fájjon.

Elég közel, hogy mazochista naivitással szeretni tudd. Ennél a pontnál rögtön rádöbbensz buta félmosollyal, hogy késő.