Csendek vannak mindenhol.  Átsüt a nap a levelek között, látod. Ilyen lehet mosolyogva ébredni, és hinni a csodákban. Amik persze nem léteznek, de néha a fikciók luxusába kerülünk, dúdolunk valami romos kocsmában hallott dallamot, és virágkoszorút hordanánk. Te és én és a hibáltlan brit akcentus forradalma. A hála, amit miattatok és értetek érzek, akiket megköszönök mindennap. 

Nem tudok olyan nyelven írni, hogy értsd, és más nem.