kívánok annyi félrecsókolt, elrontott csókot,
annyi keserű bizsergő nyomot,
annyi elvesztegetett elsőséget,
annyi feledhető, üres bókot

amennyit csak nő minden megalazottságát összevetve elviselni képes.

kívánom neked azt az ürességet,
azt a véget nem érő kételyességet
azokat az értelmileg ködös órákat,
amikor rájössz hogy tested lelkednek üres bábja

kívánom mindet, sosem a legjobbakat remlélve

akarom, hogy érezd azt a cigerattahomályt,
amikor egyedül ülve, szemed marva
semmi jót nem vársz
csak az elszakadást

és legutoljára

kívánom, hogy annyira képtelen legyél elszakadni
amennyire állítólag szeretni vagy képes
kívánom, hogy tapasztalad meg az igazi poklot
mielőtt kimondod, hogy...

fájjon, de mélyebben mint az engedett felszín
hasogassan minden apró szilánkja
szembesülj teljes színében a világgal
és reszkess, tudd meg, hogy annyira nem rossz

csak tanuld meg, hogy annyira nem rossz