Pár búcsúzó sort neked, hogy ne menjünk minden mellett el szó nélkül, és érzem, hogy egyre kevesebb kívánkozik írásba, és egyre több arra a vágy, hogy többet éljek. Itt tartok, még nem 21 évesen, hogy lassan diploma lesz a kezemben, nekem, akinek nem szabad még egy acélcsövet sem a kezébe adni nehogy kárt tegyen benne. Sok-sok élmény, sok-sok új ember, és nagyságrendekkel másabb életvitel.
Vágytam arra, hogy az életemnek ne csak mennyisége, hanem minősége is legyen, hogy ne csak telepedjen rám, hanem élvezzek is, gazdagodjak élményekkel általa. (Hogy aztán ilyen képeslap köszöntő minőségű írásokat produkáljak sorra.) Szóval, annyi mindenkinek kellene megköszönnöm az együttműködést, hogy elég csak rájuk gondolnom és a szívem megtelik tiszta szeretettel, egyfajta hálával, hogy itt vannak nekem, hogy találkozhattam velük, hogy megoszthattam pár órát vagy egy hetet másokkal is. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer itt tartok, hogy végtelen hosszan mesélhetek az élményeimről, hogy mertem fiatal lenni, mertem mértéktelen lenni, mertem felelőtlen lenni, és az által is felelősséget tanulni. Értékelhetem az életet, mert éreztem, hogy mennyire törékeny, értékelhetem a családot, mert valami nagyon hasonlóban volt részem, végre megéreztem, hogy fájdalmas is lehet az elszakadás.
Szeretni, rengeteget szeretni, vagy épp nem szeretni, mert annak is van értelme. Őszintének maradni, akkor is ha épp nem kell. Csendben lenni, kiabálni, káromkodni, nevetni, vétkezni, nevetni, mámorban fürdeni és a Balatonban is, rossznak lenni, jónak lenni, jókat enni, rosszul főzni, palacsintát sütni, kiönteni, felborítani, megjavítani, rossz felé menni, megtalálni az irányt, humorral kezelni a kelletlen helyzeteket. Mindegy is, hogy mi történik, csak a végén érezd azt, hogy megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése