Miket érzek, mi történik velem? Lényegtelen lesz úgy gondolom, mert már én sem figyelek rá, kényelmetlenek azok a székek és elviselhetetlenek az emberek. Most sem akarok tisztán látni, vagyis de, akarok, de leginkább csak egy okot keresek, ami mindent egy csapásra hitelesít, ami megmagyarázza, hogy miért folytassam ezt. Rövid idő alatt, ritka sóhajokkal, besokalltam, elfáradtam. Várom még mindig a csodákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése