Falánk bujaság

sweet. sticky. guilty.

Talán ott kellene kezdeni, hogy ilyen megszállott embereket nem szabad oda engedni, ahol bátran hódolhatnak pattanásig feszülő, belülről hasogató vágyaiknak. Nem lehet megadni nekik a lehetőséget, hogy elmerüljenek az agyuk egy hátsó taktusában élénk ritmust diktáló ösztöneik parancsának.

Ha megérzik a közelséget már úgysem tartod őket vissza, nem tudod nekik józan ésszel elmagyarázni, hogy miért ne érezzék a bőrükön a puha masszát, hogy az olvadt csokoládé nem cseppfolyós szenvedély, hanem díszítőanyag. Magukévá tenni a pillanatot, igen ennek élnek, öt érzékkel hágni keresztül az etika szabályait. Egyszerre érezni a testeden kívül, a nyelveden, a torkodban, a gyomrodban, egyszerre az agyadban.

Kéjes mosollyal nézni, ahogy csúszik, folyik, maszatolódik akár a másikon, akár rajtad. A rabjává válni pillanatok alatt, megpróbálni az érezni, amit a másik érezhet. Az bőre, a receptorai alá bújni, ő általa élvezni azt, amit már képtelenség kontroll alatt tartani. Könnyű habot az ajkáról, krémet az arcáról, simulni, eggyé válni. Felfalni őt, felfalni vele, a kettő között nem lesz különbség.

A tenyeréről, az ujjairól nyalni le a vattacukorszínű sűrű cukormázat, az őrület első sugarával mézzel édesíteni, amit az ész jóváhagy még. Sóhajtani, ahogy érzed az ízét, érzékeled az édes illatát, hallod a lélegzetét, engedsz a nyomásának, ahogy hozzád ér az teljesen más, mert ő is ért téged, és van valami mélyen láncokat feszegető őrület, ami kettőtöket összeköt.

Homályos tekintetének ismered a színét, láttad már ezerszer, nem a ködöt, hanem azt az árnyalatot, amiben az íriszei játszanak. Kiráz a hideg, és közelebb rántod a karjánál fogva, ő nem hátrál sőt, tekintetéhez hasonló vad mosoly játszik az ajkain, és enyhe nyomást gyakorol a mellkasodra, hogy dőlj hátra bátran, ő sem rosszabb mint te. Rajta is szét van kenődve bűnös vágyainak bizonyítéka. Olyan illata van, mint a francia cukrászdáknak, egyszerre édeskés és begyül bele a kávé finom aromája. Lehunyod a szemed és beledőlsz a vesztedbe, hagyod hogy feléd kerekedjen a bujaság.

Karamella, a szeme ilyen színben játszik, ami folyton megégeti a bőröd, mert abban az állapotában, kissé ragacsosan kívánod a legjobban. Belecsábít, mert elhiteti, hogy megérdemled, és te engedsz neki, puszta kézzel akarod, mit sem törődve a fájdalommal, mert a későbbi öröm kamatosan kompenzál. Az olvadt anyag teljesen hatalmába ejt, hirtelen már nem is tudod hogy kezdődött csak folytatni akarod, meg többet érezni belőle. Érezni a vágyat, ami érte és, ami az ízekért felemészt.