Crescendo

Fokozódik. Fodrozódik.

Annyiszor szerettem volna, ha kapok egy alkalmat, amikor elszámolhatok végre veled. Az asztalra terítem szépen a lapjaimat, és engedem, hogy kedvedre minden félrenézés nélkül emeld a tétet. Nem kérném, hogy mutasd a lapjaid, mert a te lelkedet nem szeretném látni. Tudom, hogy nagyon fájna, amit ott kellene látnom akkor. Ezért hagynám magam kiszolgáltatni. Igen, ezt előtte sosem hagytam neked. Megszűntél ellenpont lenni nekem, valaki, akire számíthatok, és azóta is sántikálok, ha nincs annyi lélekjelenlétem, hogy méltóságomat összeszedve egyenesen járjak. 

Fodrozódik. Fokozódik.

Melletted sem voltam erősebb, de láttam benned valamit, volt valami annyira szilárd és megrendíthetetlen a személyiségedben, amit végtelenül tiszteltem. Mondhatod nekem ezerszer is, hogy érzelmileg viszont ostoba vagy, de melyikünket akarod átvágni. Vonzott, hogy veled lehessek, hogy rád támaszkodhassak, és mertem bízni benned, annyi átbeszélt este után végre mertem.Támaszkodni rád, és nem gondolkodni azon, hogy vajon boldogulsz-e azzal, amivel én. Nem tetted. Tudod, gyenge volt, és mind a ketten tudjuk, hogy azok a kifogások minősíthetetlenek voltak. Csak nem akartad folytatni, és ezt úgy oldottad meg, hogy én tűnjek hibásnak. Úgy kezeltél, mint egy hülyét, aki nem érti meg az emberi szót, aki már csak azért is lép feléd kettőt, ha kéred, hogy hátráljon. Kit akartál becsapni? Tartottam tőled annyira, ha megkérsz, akkor fogom magam és hátralépek, nem beszélek tovább, és akkor is sértett volna. Nem hazudok, nincs mit takargatnom már. Akkor is fájt volna, csak akkor nem mentek volna rá évek, hogy ismét bízzak olyan feltétlenül, mint benned. Szégyelld magad! Tudtad, hogy rossz ember alól húztad ki a talajt, és a legkevésbé sem bántad meg, hát persze, hogy nem, mert vigaszágon azért mégiscsak tovább jutottál. Nincs mit megköszönnöm ebben a játszmában. Tanulj meg szépen játszani! Úgy, ahogy azt az emberek teszik, mert a makacsságod nem fog társaságot nyújtani, és már én sem. Hiányzol, betöltetlen az a szerep azóta is, de talán nem is várok már senkire.

Felfokoztad bennem a makacsságot, a tagadást, az önmarcangolást. Mindent, amit ahhoz vezetett, hogy méteres falakat emeltem.