Érzelgős bejegyzés? James Blunt dalszöveg lett a címe, tehát nem is tudom. Lehet, hogy az lesz.
Már a másiknak írtam, most az ideje, hogy számodra is hagyjak pár sort, amivel sosem fogsz találkozni. Olyan dolog lesz ez, hogy sosem tudod, hány ember fényképének vagy a háttere. Akárhányszor Miskolcon járok kicsit remélem, hogy találkozhatok veled, pedig már annyira a múltam része vagy, hogy fogalmam sincs miért ugrik fel a pulzusom, és miért válnak kuszává a gondolataim. A gimis szerelmek úgy látszik erre vannak ítélve, hogy valami olyan maradandóan mély nyomuk legyen, hogy évek múltán is érzékeny a helye.
Nem tudom már mi az a szerelem, rég éreztem a bőrömön. Annyira sok mindent látok máshogy, mint akkor pár éve azokon a boldog hétköznapokon. Olyan nyugalmat adott a közelséged napról napra, hogy azóta is hiányt szenvedek belőle. Tudod, nagyon szeretnék találni valakit, aki hasonló lesz az életemben, mint te voltál. Akiért volt értelme mosolyt ragyogtatni, aki megérdemelte az ártatlan pírt. Nem is hinnéd el miket mesélnék, pedig megosztanám veled, elmesélném, hogy a világ nem állt meg, és talán megértenéd, hogy most sem felejtettem el, amit ígértem, hogy rám bármikor és bármiben számíthatsz. Tudom, hogy néha még gondolsz rám. Ennyit megérdemel a múltunk. De tartsuk is szépen a helyén a múltat, mert téged már nem szeretnélek magaménak egy életre. Szeretnék valakit, aki megígéri életem legnehezebb éjjelén elalvás után, hogy holnap velem lesz. Mint amikor tudtam minden nap háromkor, hogy másnap reggel nyolckor ott leszel. Nincs ilyen, félreértés ne essék, a te biztonságodat semmi sem tudta még pótolni. Jó lenne látni, hogy rád mosolyoghassak, és arra a naiv valakire, aki a nevemet viselte, a bőrömben élt és nagyon szeretett téged. Még nem tudtam tőlük rendesen elbúcsúzni.
Sosem fogok felnőni. A körülmények változnak, csak a problémák sémái ismétlődnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése